királyi egyház (lat. ecclesia regalis): sajátos magyar egyházjogi intézmény, mely magában foglal minden olyan káptalani, apátsági, kanonokrendi vagy keresztelőegyházat (templomot), melynek alapítója a király, a királyné vagy a királyi család valamelyik tagja, ill. alapításában lényeges részt vállaltak (→keresztelőegyház, →királyi apátság, →királyi prépostság, →exempt plébánia, →exemptio). - A ~ak, bárhol léteztek a m. korona orsz-ainak ter-én, mindig közvetlenül az esztergomi érs. joghatósága alá tartoztak. Egyedül a ~ak prelátusai rendelkeztek a →főpapi jelvények viselési jogának kiváltságával. A ter-ükön dolgozó plnosokat évenként zsin-ra hívták össze, mint a pp-ök, ők maguk rendszeresen részt vettek az esztergomi érs. zsin-án. Jelek vannak arra is, hogy bizonyos egyh. bíráskodást is folytattak. Nem lényegtelen a ~ak tört. szerepét illetően, hogy kezdettől fogva alkotóelemévé lettek az esztergomi érs. különleges, végül →prímásinak mondott jogállásának az egész m. egyh. fölött. - A mintát Szt István kir. (ur. 997-1038) szolgáltatta, akinek okl-eiben (veszprémvölgyi, pécsváradi alapítólevél) már említik a ~at a K-i egyh. →sztauropégiájának hasonlóságára. Jogállását a III. István kir. (ur. 1162-72) és a p. legátusok között 1169: létrejött ún. Costitutio de regalibus ecclesiis állapította meg, és részletesen körülírta a kir. jelölési ill. kinevezési jogát. - A ~ak intézménye Mária Terézia (ur. 1740-80) 1776: végrehajtott egyh. joghatósági-területi rendezéséig létezett, nyoma azonban 1993-ig megmaradt: néhány Buda környéki, egyébként a székesfehérvári, ill. veszprémi egyhm. ter-én lévő pléb. (Budaörs, Budajenő, Szentendre) az esztergomi egyhm-hez tartozott. M.L.